A nagy igyekezetben el is felejtettem, és csak a csütörtökre tervezett kecskeméti vacsiról jutott most az eszembe, hogy múlt héten életem legfinomabb tonhalsalátáját ettem a budai Pastramiban. :)

És igazából már ellógtam egy nyári bejegyzést az étteremről, de most akkor szeretném pótolni, már csak azért is, mert szerintem jól sikerült kis hely. Az igazat megvallva a honlap alapján én kicsit többre számítottam, de ez az én hibám, én képzeltem többet az étterembe, az ételek abszolút korrektek, normális középkategóriás árakon, ha valaki szeret kicsit sznob lenni, akkor elmondhatja hogy a Paprika TV-ből megismert szakácsok főzik az ételeket, van egykét őrülten hangzó dolog az amúgy nagyon rövidke étlapon (én pl előételnek egyórás lágytojást ettem lazackaviárral), szóval az igazi ínyenceknek is jut egykét falat, természetesen vannak heti-napi ajánlatok, és a megrögzött Amerika-mániásoknak ott van a névadó pastrami szendvics is, rengeteg mennyiségű hússal, ecetes ubival, úgy, ahogy New Yorkban is kell. :)

A főételem a már említett tonhalsaláta volt, és bár a többiek mind 'normális' meleg ételt ettek, én voltam az, aki a legutoljára végzett. Történt ugyanis, hogy az 'este nyolckor már nem akarok sokat enni' Pöti kiválasztotta a kis lightos salátát, majd a pincér negyed óra múlva megjelent egy malomkeréknyi tányérral, rajta egy kisebb legelő vegyes zöld levelekkel, ezekre halmozva pedig legalább fél kiló istentelenül finom tonhal, paradicsom, meg olívabogyó.

Itt követte el az egyetlen - számomra szinte megbocsáthatatlan - hibát az amúgy végig jófej és segítőkész pincérünk: egyrészt szerintem ilyen zöldsalátához ha már nem adunk alapjáraton, illik megkérdezni a vendéget, hogy szeretne-e esetleg pirítóst, és ha már nem kérdezzük meg, de a vendég mégis kér, akkor ugyan ne felejtsük el azt kihozni. Sőt, leginkább ott szúrta el, hogy a végén, amikor már csak pár levelet kotorásztam a tányéron, eszébe jutott a (pulton fél órája száradó) pirítósom, odajött hozzám, és kedvesen 'lebaszott', hogy miért nem szóltam, hogy kész a pirítós, és arra várok.

Na ezt szerintem egy étteremben sem. Akkor inkább ne mondjon semmit.

A többiek ételei is meggyőzően néztek ki, és ízre is pompásak voltak. Volt ott zöldcurry-s csirke rizzsel, garnélás rizottó, meg hagyományos rántott csirke is, és egytől egyig szépen voltak tálalva, normál adagok, és tényleg finomak voltak. :)

A desszertekről megint ódákat tudnék zengeni, úgy döntöttünk hogy mindenféle finomságot rendelünk összevissza, és a terüljterülj-asztalkámból válogathat aztán mindenki. Volt ott csokitorta naracsfagyival (a fagyi isteni, csak azt egész este tudtuk volna enni - a tortával olyan íze volt, mint a régi klasszikus zselés szaloncukornak), créme brulée (egy bajom volt vele: nagy lapos tányérkában hozták, és alig volt benne valami, jobb lenne kisebb tartóba rakni, és akkor nem érzi azt az ember, hogy egy már eleve üres tányér aljáról kaparja össze a maradékot, illetve a tetején a karemellizáláshoz bátrabban lehetne cukrot használni, hogy tényleg ropogjon a teteje), aztán volt almáspite (nagyon jó volt, hogy savanykás almából csinálták, kevés cukorral, így jól érződőtt az alma erős íze - egyesek szerint túlzottan is), illetve sajttorta (ez megint kicsit csalódás volt, szerintem ha sikerül autentikus pastramis szendvicset gyártani Pesten, akkor a sajttorta sem lehet annyira bonyolult, ez elég lapos, unalmas volt, ettem már jobbat itthon is, hátmég külföldön).

Összességében azért nem rossz. :) Nekem nagyon bejön az indusztriális dizájn a nagy szürke betonfalakkal, 'kilógó' vezetékekkel, látható légkondi-csövekkel, hatalmas üvegfelületekkel, a bejárat mellé az utcára kipakolt dekorációt pedig muszáj volt végigtapogatni, ugyanis 3-4 kiló birsalmát raktak ki fonott kosarakban, a birsalmának pedig annyira jó illata van, hogy csak na! :)

Még egy apró megjegyzés a végére: a honlapon mindenki nagyon szépeket-jókat ír, főleg 'Filmmúzeum-Szerencsekerék' Dóra, de azt a nagy szeretet és igyekezetet én már nem tapasztaltam. Az étlapok már kicsit elhasználtak, gyűröttek, piszkosak voltak, a wc-ben azért már nem mernék enni, a szakácsok ott a tűzhelynél, a vendégek orra előtt (nyitott konyha) kétpofára zabáltak (bocsánat, de nem tudom máshogy írni, amikor a szakács akkora falatot vesz a szájába, hogy nem bírja azt becsukni...), a pincér is nagyot botlott nálam a pirítóssal, szóval azt mondanám, beálltak egy normális működési szintre. Teljesen természetes, hogy az elején mindenki nagyon igyekszik - új seprű jól seper -, és értem én a filozófiát a mondatok mögött, és tényleg nem rossz az étterem, de ezért írtam az elején, hogy a honlap alapján többet vártam tőlük.

Ettől függetlenül biztos fogok még arra járni, meg tényleg jó szívvel ajánlom mindenkinek, főleg nyáron a teraszt. ;)

A magyarok tényleg mindenhol ott vannak...

Nagyjából egy hónapja megy az 'eltűntek a magyar hegymászók Kínában' mizéria, erre mit olvasok most este? Eltűnt kajakost keresnek Új-Zélandon.

Mondjuk az oké, hogy mindenhol magyarokba fut az ember, de azért vigyázhatnánk magunkra kicsit jobban.. :)))

Azt nem is újságoltam el, hogy új barátom van, egy Terminátor T-400as. :) Ha szeretem, akkor Tejminátoj vagy Titi, bár ezeket inkább csak ma mondtam rá, ugyanis a fél hétvégémet azzal b*sztam töltöttem el, hogy az új laptopomra (aka Terminátor, Tejminátoj, Titi) egymás után szépen átpakolgattam a régiről a doksikat, letöltöttem a korábban használt programokat, beállítgattam a rendszert, és próbáltam kiismerni magam a Windows 7 meg a 2007es Office rejtelmeiben (őőőőőőőrület, borzasztóság, halááááál, de úgy tűnik lassan (de biztosan) én fogok nyerni a végén)...

Mindent összevetve jónak tűnik a laptop is, meg a (sz)oprendszer is, aztán majd hosszútávon kiderülnek gondolom az apróságok is. Kicsit fura ez a szélesvásznú világ (bár asszem ideje hozzászokni), meg a nagy összevisszaság az XP és a 2003as Office után, meg hát a Lenovok (lánykori nevén IBM) nem a csinos dizájnjukról híresek, hanem inkább a teljesítményükről és megbízhatóságukról, szóval a külcsíny sem az igazi, viszont az ujjlenyomat-olvasót nagyon viccesnek tartom. :)))

...és gondolom csak én lehetek annyira paranoid kishülye, hogy az egyik bal kézen lévő ujjamat használom azonosításra, lévén jobbkezes vagyok, és ha valaki levágja az ujjam, hogy használhassa a laptopot, akkor így legalább minden megmarad a jobb kezemen... :DDDD

Pöti úgy látszik öregszik (vagy csak nem eszik elég vitamint). Így aztán sikerült jól felfáznia, majd' két hete. El is ment szépen dokihoz a Hercegprímás utcai kedvenc rendelőjébe, doktorbácsi elküldött laborba, felírt antibiotikumot, elmondta, hogy ez valószínűleg nem sima felfázás, és megbeszéltük, hogy 10 nap múlva menjek vissza, addigra lesz eredmény, meg elfogy a gyógyszer is, addig igyak sok folyadékot, és használjak gumit. :DDD Mondanom sem kell, ettől a megjegyzésétől beparáztam, hogy hátha valami nemi betegséget szedtem össze... (hogy kitől, az más kérdés, lehet XXI. századi Szűz Mária lettem vagy mi)

A rendelővel szemben van egy gyógyszertár, próbáltam kiváltani a gyógyszert, nincs náluk ilyen. A sarkon van egy másik, próbáltam, náluk sincs. Harmadik gyógyszertár, ami eszembe jutott a belvárosban, bezárt valamikor októberben, végül a negyedikben sikerült venni (1600 magyar pénzért két dobozt). Mondjuk ha nem esett volna az eső, és nem lett volna -10 fok, nem is zavart volna a felesleges sétálás.

Tegnap letelt a tíz nap, visszamentem, vártam másfél órát, mire bejutottam, dokibácsi jófej volt, megnyugtatott, hogy nem nemi betegség, hanem valami vírusos megbetegedés, amit nagyjából bárhol összeszedhettem, viszont nem nagyon javult a helyzet, úgyhogy egyrészt felír egy másik antibiotikumot, másrészt igyak sok folyadékot, valamint használjak gumit, és menjek le az első emeleten lévő röntgenes kollégákhoz, és kérjek időpontot erre a hétre, vagy jövő hétre egy hasi ultrahangra, mert nem tudja miért nem múlik el a sima fertőzés. Pöti lekocogott két emeletet, ahol közölte vele a kedves recepciós néni, hogy a legkorábbi időpont december 14. Mondtam, hogy nem jó, mert most van betegségem, most kellene megnézni, hogy miért nem múlik el, nem vesekövem van, ami beragadt, hanem fertőzésem, és lehet hogy egy hónap múlva már nem lesz meg (vagy én nem leszek meg...). Jó, hát ő ezt érti, de akkorsincs korábban időpont. Megkértem, hogy nézze már megint meg a gépet, hátha mégis. Kis kutakodás után talált is, december 1. Két és fél hét múlva. És örüljek neki, mert így bezsúfolt engem valahova, és ilyent nem csinálnak. Én meg mondtam, hogy olyant nem csinálok, hogy semmit se tegyek majd' három hétig, csak szarjak a betegségemre, és egyek egy antibiotikumot, ami lehet, hogy használ. Vagy ez sem, mert más a bajom.

Úgyhogy örülök, hogy 10 év alatt n+1 millió forintot fizethettem be a tb-nek, de köszönöm szépen, nagyfiúnak tartom magam, nem érzem szükségét annak, hogy állambácsi mondja meg helyettem, hogy hova mennyi pénzt fizessek 'orvosi szolgáltatásokra', amiért cserébe aztán amikor tényleg bajom van, semmi segítséget nem kapok.

Inkább elmegyek egy magánklinikára, kifizetem azt a tízezer forintot a hasi ultrahangra, és ha már ott vagyok, megkérdezem azt a dokit is, hogy mi a véleménye.

Ugye nemcsak én érzem úgy, hogy ez a rendszer így, ilyen formában nem állja meg a helyét?

Vicces jótanácsok anno. :)

A képre kattintva pedig egy normális, tárgyilagos, érthető bejegyzés hogy mi is a H1N1, van-e értelme az oltásnak, és egyébkéntis, mi az az influenza.

A politikusok pedig fogják be. (mind :) )

Új mese a láthatáron... :)))) Az előzetes alapján nekem bejövős. :)

Annyira kiábrándító, amikor egyszercsak kiderül, hogy ki is a párja egy haver/barát/ismerősnek, és rádöbbensz, hogy a barátot csak a pénz meg a kapcsolati tőke vezérli. Tudom, tudom, zsák a foltját, de akkoris kiábrándító nekem, hogy egy ilyen jó srác egy ilyen alakkal van együtt...

Na mindegy. És wéem is bezárt (már megint). És sötét is van.

Ma sokminden van a fejemben, meg a szívemben,kavarognak a gondolatok, és ahogy közeledett az este, nemhogy csitultak volna a dolgok, inkább csak tovább erősödtek.

Először is, nem akarok átmenni politikai blogba, de ugyan magyarázza már el nekem valaki, hogy most miért veszi vissza részben az állam mégis a Malévot, meg azt is, hogy miért csökken a távfűtés áfája? Nem kötözködés, csak semmi infom nincs a dolgokról, most már félálomban nem is fogok utánajárni, és ma szembejött egy óriásplakát, hogy csökkenti a kormány a távfűtés áfáját, és nem értem mi van mindazon emberekkel, akik nem panelban vagy távfűtéses társasházban laknak. A Malévot meg valamelyik napilap internetes oldalán láttam csak félszemmel, amikor már épp becsuktam az ablakot...

Aztán; érkezett egy raklap piros karácsonyi dekor. Hazahoztam, átnéztem, hogy minden egyben van-e, és minden megvan-e, aztán közben kicsit elszomorodtam. Megint egy karácsony, megint egyedül. Szeretem én a barátaimat, meg a családomat, meg a haverokat, minden évben jól sikerül a szokásos karácsonyi parti, de azért vágynék már egy kicsit másfajta szeretetre is. Nemcsak kapni, sokkal inkább adni. Szóval megvannak a díszek, gyertyák, koszorúk, de valahogy mégsem az igazi.

És hogy minden klafa legyen, megnéztem a Las Vegas-i helyszínelőket is, pont ma volt az a rész, amikor Sara a szögre akasztja a golyóálló mellényét, megírja szerelmeslevelét Grissomnak, és bevágja magát egy taxiba. Az ilyeneken meg ugye Pöti jókat tud gondolkodni.

Meg az olyanokon, hogy van-e értelme egyáltalán a feltétel nélküli szeretetnek, szerelemnek ha viszonzatlan, lehet-e ellene tenni bármit is, elfog-e múlni egyáltalán valaha, vagy például miért tud (vagy szeretne?) az ember vakon bízni valakiben, akihez szinte semmi köze és valószínűleg soha nem is lesz semmi köze.

Pont tegnap beszéltük Eve-vel, hogy mostanában nagyon nem jár azon a fejem, hogy külföldre kéne menni. Erre itt vagyok, egy nappal később, és úgy érzem ha itthon maradok, sosem fogok szabadulni tőle, és hogy mennem kell, el innen, külföldre, messze, valahová, ahol vár rám az igazi otthonom, az igazi párom, az igazi életem. (és mindezt mondom úgy, hogy közben belül kicsit még mindig azt érzem, hogy már megtaláltam itthon az igazi párom, és vele lehetne igazi, kerek életem, meg igazi otthonom...) Igen, L. Még mindig.

De majd most jól fogom magam és elmegyek aludni, és mire holnap reggel felébredek, már nem is fogok emlékezni ezekre a gondolatokra, és különbenis eltereli majd a figyelmemet a holnapra tervezett mosás-takarítás-gardrób selejtezés. :)

Ja, és azt is árulja el nekem valaki, hogy hol éri meg bárkinek is Ebayen 0.99 dollárért, ingyenes szállítással Hongkongból alsónadrágot árulni. :)))

Tegnap megint moziztunk egyet Eve meg én, és hosszadalmas tanácskozás után végül az új (fél)magyar (fél)drámát, a Szobafogság-ot néztük meg.

Ahhoz képest, hogy tegnap volt a vetítés első napja, az Aréna egyik böszmenagy termében mindössze hatan ültünk... Teljesen egyetértek az Est.hu megjegyzésével: tök jó kis izgalmas pszichothrillert lehetett volna csinálni a filmből, ha van vér a rendező meg a forgatókönyvíró pucájában, de ők valamiért elvitték az egész sztorit egy családi drámába. Az egész helyszín, kezdő jelenet, alapsztori(nak gondolt sztori - aztán a végén van egy nagy ((de sejthető)) csavar) adta volna tényleg ezt a thriller-dolgot, nem is értem...

Ahogy azt sem igazán, hogy miért kellett két angol színésznőt összeereszteni két magyar színésszel, úgy csinálni, mintha valahol Angliában játszódna a sztori, közben a jobbkormányos autók az út jobb oldalán közlekednek, és a magyar színészeknek nagyon érezhető a magyar akcentusuk (lévén angolul beszélő a film és feliratozzák). Én egy kicsit emiatt is húztam a számat, a sztori ugyanis bárhol a világon megtörténhet - akár nálunk is.

És sajnos ezek miatt (meg amúgy is) kicsit belassul a film, középtájon eltűnik a kezdeti feszültség, és hiába jött vissza a vége felé, az már lagymatag volt. És már nem tudtam félni meg izgulni, mikor a sötét erdőben Ervin mezítláb kergeti az angol kiscsajt, inkább hangosan röhögtünk...

Az azért megjegyzendő, hogy Ervin hozza a szokásos formát, megint végigpucérkodja az egész filmet. :)

Én azt tanácsolnám, hogy gondoljátok meg kétszer is, mielőtt megnézitek. Olcsó napon azt mondom belefér, de 1400 forintot szerintem nem ér.

Végszónak pedig legyen elég ennyi: Nice zsiráf! :DDDD

Nem lenne szabad nekem ennyit tévézni...

A TV2 félórás bezárása miatt elkapcsoltam Viasatra, hát nem belefutottam egy tuti kis főzős műsorba? Ott meg egy helyes srácba... :)))

Szóval nekem tetszik ez a Mesterszakács, a kis 22 éves Csabi fiú meg mégjobban, főleg a kigombolt ingecskéjéből kikandikáló kis pihepuha mellszőrével. :DDD Remélem sokáig hagyja őt főzni a zsűri. :P ...főleg, hogy ma bazsalikomos ribizlifőzeléket készített... :)

Lassan kezdem azt érezni, hogy bárhova nézek, jó pasit látok. :))